Limerick (írül: Luimneach), Limerick megye legfontosabb, az Ír Köztársaság harmadik legnagyobb városa. Népességét tekintve (kb. 90 000) az ötödik legnagyobb város Írországban. A Shannon folyó torkolatánál fekszik, és 812-ben, a vikingek betelepülésekor már egészen biztosan létezett.

A limerick kötött formájú, ötsoros vers, jellemzően abszurd, humoros vagy obszcén elemekkel. Rímképlete AABBA, a harmadik és negyedik sor általában rövidebb, ritmusa jellemzően jambikus.

A város és a versike kapcsolata homályos. Langford Reed limerick-történész szerint a versforma Franciaországból származik és a 18. században került Nagy-Britanniába. Nevét Limerick ír városról kapta. Az elnevezés első dokumentált megjelenése az angol nyelvben 1898-ból származik. Az angol irodalomban a leghíresebb limerick-költő Edward Lear, ő maga azonban badar versek (nonsense poetry) névvel illette saját költeményeit.

Néhány fontos információ a Wikipédiáról, amit jó tudni, ha ide téved az ember. Az éghajlatról annyit tudnék még elmondani (wiki nélkül), hogy h-h-hid-deg. Bár azt is el kell ismerni, hihetetlenül kegyes volt eddig hozzám az időjárás: már majdnem egy hete itt vagyok, és még egyszer sem volt szükségem ernyőre vagy esőkabátra. Esőkabátot már vettem magamnak babonából, remélve, hogy nem lesz rá szükség, a napszemüvegemet meg nem merem feltenni, babonából, nehogy elbújjon a Nap. Mindezek ellenére még két pulcsiban és dzsekiben is fázom, ha pólóban és szandálban rohangáló ír lányokat látok, tátva marad a szám, és megfagyok helyettük.

Az ír vízvezeték-hálózat csak ront a helyzeten. Amióta megérkeztem, gyűjtögetem magamban, mit tanulhatnánk az írektől, és ők mit tanulhatnának tőlünk. A vízvezeték biztosan az utóbbi csoportba tartozik. Otthon, ha megnyitod a hideg vizet, hideg vizet kapsz, ha megnyitod a meleget, akkor meleget. Itt megnyitod a hideg vizet, hideg vizet kapsz, megnyitod a meleget, és vagy hideget kapsz vagy tűzforrót. A tűzforró a ritkább. Persze, túl lehet élni, de.

Egy svéd és egy német lánnyal kerültem egy apartmanba, mindketten kedvesek, aranyosak, szépek, és egyikük sem beszél magyarul, ami igazán jót fog tenni az angolomnak. Én saját háziállatokat is kaptam, bár szerencsére a szobámat nem kell velük megosztanom, csak az ablakomat: ők kint vannak, én meg bent. Két pókról van szó: egy picit hatalmasról, akit elneveztem Williamnek, és egy nagyon hatalmasról, aki Seamus névre hallgat. (Vajon kik után kapták a nevüket?) William tegnap nagyon kekeckedett Seamus-szel, úgy tűnt, le is győzi, de végül Seamusé maradt a háló. Annyira belefeledkeztek a harcba, hogy még a kajával sem törődtek, ami a hálójukban ragadt.

Ma már az egyetemre is bejutottam körülbelül fél óra extragyors séta után (elaludtam). Orientációs napok vannak, ez azt jelenti, rengeteg emészthetetlen információt próbálnak átadni, félsikerrel. A kampusz olyan hatalmas, hogy ha meg is találom az épületet, amelyikben órám lesz, nem biztos, hogy megtalálom azt a szárnyát, azt az emeletet, ahol a terem található. Mire haza kell mennem, biztos belejövök.

A Lovelymerick blogcím nem az én ötletem volt. Eddig nem láttam sokat a városból, szóval még nem tudom, hogy szeretem-e, és tényleg szeretetre méltó-e, de reméljük a legjobbakat! Ha pedig nem jön be, még mindig megváltoztathatom Uglymerickre. Sőt, a dublini akcentusban az első szó, amire felkaptam a fejem, az a lovely volt, mert ők nem [l^vli]-nak, hanem [luvli]-nak ejtik. Luvli. Bocsánat, ha nem a megfelelő IPA szimbólumokat használtam!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.