Állatmesék

2011.11.07. 00:43

Az elmúlt egy hónapban arra jutottam, hogy ez a város nem csak ugly (randa), hanem smelly (büdös) is. Kutyagumi legalább annyi van az utcákon, mint otthon; kutya- és emberpisi, ha lehet, több. Ami viszont nincs otthon, de szintén szagos, az a főút mellett legelő tehéncsorda néhány lóval kiegészülve. Persze, ez mind semmi a virágágyásban fekvő döglött, azonosítatlan emlős szagához képest.

Amióta nem írtam, már volt döglött madarunk az erkélyajtó előtt, illetve döglött patkányunk a ház mellett. Sőt, megvannak a pókjaim, volt egy százlábúnk a fürdőben, most már az egyik szobatársamnak is van pókja (Oscar, én neveztem el) az ablaka előtt, a szálló területére beszökő kutyákról és macskákról ne is beszéljünk. Tiszta állatkert. Pedig nem ápolok túl jó kapcsolatot az állatokkal. Mondjuk úgy, hogy félek az összestől. Kihívás.

Pár hete hajnali egykor egy hatalmas pók, Aragog, fogadott a fürdőben. Biztosan bántani akart. Gondoltam, végül is nem olyan nagy gond, ha fog- és arcmosás nélkül fekszem le (de igen, hatalmas!), majd reggel visszaszerzem a fürdőm. De rájöttem, hogy reggel nagyon fogok félni zuhanyozni: ha ott lesz, az lesz a baj, ha nem lesz ott, akkor meg az. És amúgy is az az én fürdőm, nem tarthat egy óriási nyolclábú terror alatt és távol attól, hogy a tűzforró zuhanyomat élvezzem. Szóval valahogy meg kellett szabadulnom a látogatómtól. Utálok ölni, de sajnos nem volt más megoldás, Isten nyugosztalja! Partvisra és porszívóra volt szükség. A partvissal lecsaptam (úgy százszor), nehogy visszamásszon a porszívó csövén, a porszívóval meg felporszívóztam. Küzdött az életéért, de én kegyetlen voltam. Nem volt más választásom. Vajon hány ír kobold és lóhere kell ahhoz, hogy kiegyenlítsem szerencsefaktoromat?

Egyéb élősködőim is vannak vírus vagy baktérium formájában. Remélem, holnap a doktornéni megmondja, hogyan tudok tőlük nagyon gyorsan megszabadulni, mert már egy hete lázzal és köhögéssel küzdök. A torokfájás csak bónusz. Remélem, nem malachapci!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lovelymerick.blog.hu/api/trackback/id/tr323359949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tubahuba 2011.11.07. 17:50:56

Köszi a vendéglátást!:)Gyógyulj meg!puszik!

kjá 2011.11.08. 09:04:45

egyszer én is öltem óriáspókot. rémes volt látni, ahogy küzd, annyira szégyelltem magam. sírtam és kiabáltam, hogy ne haragudj, ne haragudj, értsd meg, hogy muszáj!
azóta ráborítok egy söröskorsó, alátolok egy keményebb papírt, és ordítva kihajítom a házból, hogy "vissza ne gyere!" de nem ölöm meg, és sokkal jobb érzés.

szbobe 2011.11.08. 16:44:40

@kjá: egyszer ki akartam tenni a lakasbol egy bogarat, pont ugy, ahogy te irtad. de ahogy odaertem, rajottem, nem merek kozel menni hozza, de egyedul voltam otthon, ugyhogy senki nem tudott segiteni. feltem tole, ezert raboritottam a bogret, remelve, hogy anyaek gyorsan hazaernek, es segitenek nekunk (a bogarnak es nekem). csakhogy, en idiota, nem szamoltam azzal, hogy a bogarnak is kell oxigen a tuleleshez. amikor rajottem, hogy akaratomon kivul megoltem, sot, meg szenvedett is szerencsetlen, magamba zuhantam. azota mindig megbizok valakit, hogy mentse meg helyettem.

jakatta 2011.11.14. 23:17:35

a pókokra van egy biztos módszerem: körbetekered a kezed egy naaagy anyaggal (póló), majd megfogsz egy másikat és azzal nyomod le :) humánus. haladóknak zsebkendő.

gyógyulj meg mami és már nagyon várunk egy pozitív hangvételű blogbejegyzést is!
süti beállítások módosítása